Az idei évben volt a nővérem esküvője. Nyilván ezzel egyenesen arányos, hogy a lánybúcsúja is. Mivel a rendezvényszervező szakmában dolgozom, így egyértelmű volt, hogy a lehető legtökéletesebb lánybúcsút fogom megszervezni. Egyébként is a fránya maximalizmusom nem engedte volna, hogy holmi ímmel-ámmal összetákolt búcsúztatója legyen az én egyetlen nővéremnek, meg hát amúgy is. Borzasztóan frusztrál a tökéletlenség.
Szóval elkezdtem begyűjteni az infókat és komoly táblázatokat készítettem mindenről. A programokról, a meghívottakról, az ajándékokról, a költségvetésről, a szálláslehetőségekről és persze az ételekről és az italokról. Nagyon büszke voltam magamra, hogy mindent ennyire kézben tudok tartani és időben is szépen haladunk, amikor egyik este már éppen kezdtem álomba szenderülni, de hirtelen kipattant a szemem, és villámcsapásként ért a felismerés, hogy az egyenpólóról úgy, ahogy van megfeledkeztem, a póló lánybúcsúra pedig elengedhetetlen. Nos, ez így önmagában nem adna még okot az aggodalomra, csak az volt a nagy baj, hogy már csak pár napunk volt a nagy eseményig és az eddigi tapasztalataim azt mutatták, hogy egy ilyen procedúra akár 1 hétig is tarthat. Egy kattintás ide a folytatáshoz….